Szereplők

Havasi Keenum, a barbár. Sokáig egyedül élt, míg Varesa meg nem mentette. Félelmetes csatakiáltásától még a legnagyobb szörnyetegek lába is földbe gyökerezik. Fegyverként két acélkardot cipel a hátán. Ezen fegyverek súlya akkora, hogy Keenum nem találkozott olyan emberrel, aki forgatni tudta volna őket. Nem hisz a pajzsokban, vértekben, csupán egyetlen családi ereklyét visel, mely a mellkasa egy kicsiny részét védi.

Varesa, a tűzmágus. Az ellenfeleket sokszor becsapja a lány bársonyos hangja, kellemes nevetése. A varázsló olyan mély kapcsolatban áll a tűzzel, hogy még a Nagy-Óceán közepén sem jelent neki nagyobb megerőltetést egy-egy tűzlabda megidézése. A Keenummal töltött idő alatt Varesa beletanult a kardforgatás tudományába is, sőt ötvözte azt a mágiával. A mágus nem nem visel vértet, lelassítaná őt. Láthatatlan mágikus védelme, azonban minden helyzetben megvédő őt.

Vadvidéki Arduy, az íjjász. Arduy főleg a íjával szokott végezni ellenfeleivel. Az erdőben akár teljesen észrevétlen tud maradni. Lendo nevű sólyma végett mindig tiszta képet kap az előtte lévő csatatérről. Arduy akkor sem esik kétségbe, ha közel kerülnek hozzá. A királyi kiképzése miatt jól bánik a karddal is. Egy gyenge bőrvért erősíti csupán a védelmét, míg hátát köpeny díszíti. Lábánál tőrök ékeskednek, melyek szorult helyzetben nem egyszer mentették meg az életét.

Zsebmetsző Derdung, a tolvaj. Derdung a sötétben érzi jól magát, de ha akarja, akkor nappal is észrevétlen tud maradni. Egyetlen fegyvere egy kisebb kard, mely nem nevezhető igazi kardnak, míg tőrnek már túl nagy lenne. Ha akarja olyan halk tud lenni, hogy senki se hallja meg. Egy szürke bőrvértet hord csupán, amely sebezhetővé teszi ugyan, ám nem lassítja le. Derdung kiválóan szót ért másokkal, aminek nem egyszer vette nagy hasznát.

Sartu királya, III. Ordon. Az apja és nagyapja mendengirek elleni kudarcain nevelkedett. Gyermekkorában elhatározta, amint király lesz, leszámol az ellenséges királysággal. Érdekesmód termete nem közelítette meg az átlagember magasságát, így, mikor trónra került sokan alkalmatlannak tartották az ország kormányzására. Ezek a hangok gyorsan elcsitultak, miután Ordon nyilvánosan akasztotta fel a károgókat. Azóta vasmarokkal irányítja országát.

Mendengir királya, I. Bektel. Apja jól működő királyságot hagyott rá. Bár belső ellenségekből sosem akadt hiánya. Felesége fiatalon elhunyt, mégis két gyermekkel ajándékozta meg urát. A két utód közül az idősebb, Koltas évekkel ezelőtt északra vándorolt, hogy ott telepedjen le. A király másik gyermeke egy lány, Cadwill volt. Népe szereti Bektelt, hiszen nem ismerek a nélkülözés fogalmát.

Arten Gadreon, a Sartu Királyság parancsnoka. Ordon öccsének egyetlen gyermeke. Gadreon különös ügyességgel forgatja a kardot és irányítja embereit. Kezdetben szerény, visszafogott ember volt, ám a győzelmek és az ellenség friss vére megrontotta. Gyakran elveszti a fejét, ám mindig hű királyához. Nem ismer sem félelmet, sem meghátrálást.

Ezeréves Verdict, a Mendengir Királyásg parancsnoka. Az "ezeréves" jelző azért ragadt rá, mert emberemlékezet óta szolgálja a királyi családot. Gyorsasága mára már megkopott, ám taktikai képességei messze földön híresek. Képes a csatát egyetlen pillanat alatt átlátni és megtalálni az ellenség gyenge pontját. Inkább barátja, mintsem alattvalója a királynak.

Cadwill, Bektel lánya, a Mendengir trón örököse. Gyermekként rejtegetni kellett, hiszen a mendengiri törvények szerint a királynak nem lehet lány gyermeke. Amint felcseperedett kezdte magát elfogadtatni a néppel. Kitanulta a kardvívás tudományát, emellett a mágiába is belekóstolt, ám az nem volt ínyére. Kevés férfi létezik a királyságban, aki jobb kardforgató lenne, mint ő.

Folyamatosan frissül...