Havasi Keenum a messzi északi földek szülöttje. Ahogy klánjában hagyománnyá vált tizenhét éves korában egyedül hagyták őt az erdőben három hónapra. A feladat a fiatal harcosok számára évről-évre ugyanaz volt, életben maradni. Keenum azonban nem a túlélésre játszott. A fiatal barbár ellenezte népének eme érdekes szokását és soha nem tért vissza társaihoz. A hegyekbe menekült, ahol több mint tíz évig tengette magányos napjait, míg egy napon egy tucat ork támadta meg. A barbár a túlerő ellenére is jól helytállt, ám így sem arathatott diadalt. Mikor már elkönyvelte magában a dicstelen halált, egy taláros alakot pillantott meg, aki a segítségére sietett. A varázslónő begyógyította a harcos sebeit és meglágyította annak szívét is.
Varesa mágusok gyermekeként született messze keleten. Zsenge mágus korában rátámadtak falujára, amely védtelen volt egy effajta támadás ellen. Szülei – bár magas szinten űzték a varázslás mesterségét – hamar felismerték, hogy nem lesznek túlélők a faluban. Gyermeküket egy apró járaton keresztül menekítették ki, ám ők nem hagyták el a falut. A kamasz varázslónő a távoli erdőből pillantott vissza régi lakhelyére, mely a lángok martalékává vált. Varesa mérhetetlen dühöt érzett magában és megesküdött, hogy bosszút áll azokon, akik megölték szüleit és elpusztították faluját. Több napos vándorlás után végül egy közeli városba tévedt, ahol tökélyre fejlesztette mágikus képességeit. Senki előtt nem volt titok, hogy az ifjú hölgy különös kapcsolatban áll a tűzzel. A húszas évei elejére akkora hatalomra tett szert, hogy a város nem kockáztathatott, tudták, hogy keresni fogják. Elüldözték. A lány elkeseredve, könnyes arccal indult meg észak felé.
Vadvidéki Arduy nemes család szülöttje. Élete nagy részében hű volt királyához és annak minden óhaját teljesítette. Az íjjász fiatalabb korában nem egy háborúban segítette Sertu királyát győzelemre, a döntő csatákban. Amint egyre érettebbé vált, annál inkább kezdett rájönni arra, hogy nem azt az embert követi, akit kellene. Arduy felismerte, hogy a királyság első embere nem népének akarja a legjobbat, hanem saját magának. Amikor a király rájött, hogy legnagyobb fegyvere – akit egyébként nem tekintett különbnek az egyszerű parasztnál – elpártol tőle gyorsan cselekedett. Orvgyilkosokat bérelt fel, hogy végezzenek az íjásszal. A támadás a szülőhelyén, a Vadvidéken érte Arduyt, aki már számított rá és megelőző csapást mért támadóira. Tudván, hogy hamarosan újabb emberek törnek majd az életére, gyorsan összepakolta a legszükségesebb holmijait és elhagyta otthonát. Mivel inkább szerette a csendet és a magányt nem búcsúzott el senkitől, sólymával a vállán eltűnt a sűrű erdőben.
Zsebmetsző Derdung az utcán kapta nevét. Szüleit nem ismerte, csupán a pólyájára hímzett "Derdung" nevet hagyták rá megboldogult ősei. Bár több család is befogadta, nem bírt meglenni egyiknél sem. Egyfolytában lopott. Először csak egy-egy ezüstpénzt, ám a későbbiekben egyre nagyobb értékű dolgokat. Miután az utcára került nem esett kétségbe. Apró tőrével vígan metszette ki az emberek zsebéből erszényeiket. Egyedül élt, szabályok nélkül. Mindaddig, amíg el nem kaptak és láncra nem akarták volna veretni. A tolvajt Mendengir királya mentette meg, ugyanis a fülébe jutott rendkívüli ügyessége és nesztelensége. Ki akarta ezt használni. Kémként használta a fiatal tehetséget, olykor orvgyilkosnak. A feltörekvő tolvaj sikerei láttán háttérbe szorultak a király régi üdvöskéi, akik nem akarták a másodhegedűs szerepét betölteni. Csapdát forraltak. Az egyik győztes csata utáni mulatozásban annyira leitatták Derdungot, hogy az már magáról sem tudott. Bekísérték szobájába, majd befektették mellé a király egyik leányát. Hogy tetőzzék a tolvaj "bűnét", pár aranypénzt és szétszórtak a helyiségben. Másnap a király eltorzult arccal nyitott be a szobába. Annak fényében, hogy a Zsebmetsző mennyit tett országáért nem a fejével fizetett galád tettéért, csupán kiutasította őt országából. Derdung tudta, hogy nem tett semmi rosszat és azt is sejtette, hogy valaki besározta őt, de nem tehetett semmit. Kapucniját a fejére húzta és elindult, bár azt ő sem tudta, hogy merre...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése