V. fejezet: Az ellenség megindult

- Vajon miért játszanak kivárásra? – kérdezte magától Cadwill. Az elmúlt egy hétben sorra annyi katona támadt a város ellen, akiket fél kézzel félre tudtak söpörni. A lány nem értette, hogy miért nem nagyobb had jön ellenük. Mi értelme ennek az egésznek? Bektel is furcsállta a dolgot, de úgy tartotta, hogy ameddig a vár nem esik el, addig nagy gond nem lehet. A távolban újra ellenség tűnt fel és a védők szinte elkeseredve vették tudomásul, hogy ismét egy maroknyi csapat érkezik csupán. Verdict még mindig kiválóan irányította a csapatokat, így természetesen újra diadalt arattak. Egyre több védő kezdett el azon gondolkodni, hogy vajon csak ennyi telik az ellenségtől, vagy valami iszonyatos érkezik a közeljövőben?

Keenum az utolsó cafat húst is lerágta a csontról, de így sem tudott megnyugodni teljesen:

- Négy nap...négy napja senkivel nem találkoztunk, pedig a város csupán két napnyi járásra van! 

- Nyilván nem vettek minket észre – próbálta őt nyugtatni Derdung.

- Bahh...ha akartak volna, már rég megtalálhattak volna.

- Sajnos igazat kell, hogy adjak neked – vágott közbe Arduy – Lendo több száz katonát látott errefelé, de a legtöbbjük elment.

- Gyülekeznek – kapta fel a fejét Varesa.

- Minek? – nézett kérdően Keenum, majd megpróbálta kiszedni a fogai közé szorult húst.

- Ordon már nem veszi észre, hogy mi zajlik körülötte. A démonok előbb a halálba küldik a sertui katonákat, majd a saját seregükkel lerohanják a mendengirieket.

- De minket miért nem tartóztatnak fel?

- Drága Keenum...a város két napnyi járásra van. De magában a városban több száz ellenség rejtőzhet. Nem a városig nehéz eljutni..., hanem a városba.

Keenum érezte, hogy meggondolatlan volt, biccentett, majd ivott egy keveset. Ahogy leszállt az este, ismét felváltva őrködtek. Arduy egy vastagabb faágat farigcsált éppen késével, amikor hangokat hallott és fényt látott. Hangokat és fényt a távolban. Egy kis idő múlva már tudta, hogy mivel van dolga: az ellenség megindult. Egyből felrázta a többieket, majd egy bokor tövéből kémlelték a fejleményeket. Körülbelül ötvenezer harcos indulhatott meg Cadwillék felé. Arduy már támadni készült, amikor Varesa kissé felmelegítette íját.
- Megőrültél? – kérdezte a nő. – Négyen, ötvenezer ellen? 

Arduy megvonta a vállát és visszatért a táborhelyükhöz. A vándor – bár ideges volt – tudta, hogy butaságot akart cselekedni. Ketté hasított egy kisebb farönköt, majd a közeli bokorról leszedett néhány bogyót. A növények levének segítségével megpróbált értelmes szavakat kreálni. Beletelt egy kis időbe, ám végül a következőket le tudta írni: " Sokan jönnek, 5 nap". Az üzenetet odaadta Lendonak, majd elszállt a madár. Keenumék tudták, hogy minden elvesztegetett perc a barátaik és a világuk létébe kerülhet.