Varesa magatehetetlenül esett össze a földön a zuhanás következtében. Keenum próbálta ébresztgetni a mágust, ám az nem felelt neki. Arduy és Derdung figyelmét már egészen más kötötte le. Az eltorzult ellenség éppen két hendír-maradvánnyal játszadozott el, amikor megzavarták őt. Pofájából ömlött a nyál, karjai inkább csápokban végződtek, mintsem kezekben. Bár régi vértet viselt, bőre elég keménynek tűnt ahhoz, hogy ne szakítsa át egyetlen hétköznapi fegyver sem. Szemei a megszokott helyen voltak, ám orr és száj nem volt látható a rémes pofán. Hasán egy gigantikus méretű, lila száj volt fellelhető, mely vélhetően a lény táplálkozásában segít. Vállaiból és térdeiből tüskék szegeződtek ellenfelei felé, akik még soha nem láttak ehhez hasonló lényt.
Arduy igyekezett elsőnek támadni, ám kilőtt nyila, akár a zabszem pattant le a lény bőréről. A szörnyeteg is támadásba lendült. Rozsdás kardjával támadt Derdungra, aki alig bírta hárítani az ütéseket. Keenum – ha nehezen is, de – magára hagyta Varesát és kihasználva testi erejét arrébb lökte a lényt. A barbár mindeddig erősnek tűnt társai számára, de most láthatóan megszédült, holott ő kezdeményezett. Óriási sikítás lepte el a termet, miután a bőrvért mögül ismét előtűnt a hatalmas száj. A csapat tagjai a földre zuhantak és megpróbálták elzárni a kibírhatatlan hangok visszhangjait az agyuktól. A következő pillanatban már Varesa eszméletlen testénél tűnt fel a lény, hogy bekebelezze azt. Keenum megragadott egy nagydarab sziklát és azt hajította ellenfele felé. A lakmározni kívánó teremtmény látszólag meglepődött, hogy ilyen hamar levetkőzte a kábulatot a barbár.
- Merre van? – kérdezte Arduy.
- Nem látom... – válaszolt Keenum. És én sem – csatlakozott hozzájuk Derdung is.
Néhány pillanattal később Derdung előkapott egy kisebb tőrt és látszólag a semmibe hajította. Az iszonyatos lény már épp falta volna fel a varázslónőt, ám a tolvaj másképp gondolta.
– Láthatatlan – magyarázta Derdung. Figyeljétek, hogyan verődik fel a por.
– El kell tűnnünk innen, de azonnal – mondta Arduy, miközben a többiek egyetértően bólintottak.
Bár úgy vélték, hogy legalább sikerült megsebezni ellenfelüket, mintha mi sem történt volna, újra támadásba lendült. A célpontja ezúttal Derdung volt, akit sikerült kibillentenie az egyensúlyából, melynek következtében a földre hullott a tolvaj. Keenum ugyan próbálta megsebezni ellenfelüket, de fejszéje – akár sziklára támadott volna – , csak szikrázott. Eközben a háttérben Arduy kiszúrt egy mélyedést ott, ahonnan leesetek. Gyorsan kötelet illesztett egyik nyilához, amit sikeresen juttatott a kívánt helyre. Egy másik kötelet Varesa teste köré csavart, majd elkezdett mászni. Amíg a többiek lefoglalták a lényt, addig a vándor felért és óvatos mozdulatokkal a nőt is elkezdte húzni. Keenum bírta a tempót, de Derdungon látszott, hogy fogytán van az erejével. Amikor Varesa is biztonságos helyre került Keenum biccentett a tolvajnak, hogy kezdjen el mászni. Arduy nem volt biztos benne, hogy mennyire kelti fel a szörny figyelmét azzal, ha megtámadja fentről, mert ez akár Derdung életébe is kerülhetett volna. Keenum továbbra is eredmény nélkül támadott a lényre, aki több helyen megsebezte már a barbárt.
Amikor Derdung is felért, szinte együtt kiáltottak a barbárnak, hogy valahogy próbáljon meg felmászni. Arduy most már támogatta a barbárt, de nyilai továbbra is haszontalannak bizonyultak ellenségével szemben. Keenum megpróbálta kihasználni, hogy ellensége túl közel merészkedett a falhoz. Izmait összeszorította és hatalmas ordítás közepette vállal támadt a lényre. Az áldozat későn vette észre hibáját és már nem tehetett mást, mintsem átadta magát a fizika törvényeinek. Hatalmas csattanás kíséretében vágódott neki a falnak. Keenum nem gondolkodott sokat és máris elindult felfele. A teremtmény, miután felocsúdott a sokkból azonnal ellenfele után indult. Csápos kezeivel megragadta ellenfele lábát, majd a vállából ácsingózó egyik tüske átszúrta annak lábát. Keenum óriási üvöltés közepette tépte ki lábát ellensége karmából, majd másik végtagjával arcba is rúgta a lényt, aki ettől megtántorodott egy kicsit. A következő pillanatban láng csapott ki a lila szájból, mely lassan elemésztette az egész testet. Ezúttal másfajta sikoly hagyta el a lény iszonytató pofáját. Egy kínnal telibb, mely már vágyik a halálra. Varesa alig bírt eszméleténél maradni tette után. A csapat tagjai kissé meg is feledkeztek róla, így őket is váratlanul érték az előbbi képsorok. A felismerhetetlenségig összeégett test körül körülbelül további 20 hasonló lény is megjelent, melyeket fentről már viszonylag nyugodtabban szemléltek Arduyék.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése