III. Fejezet: Ellenség a kapuknál

A Mendengir Királyság északi felén több ezer katona gyűlt össze. A kapun először a tetőtől-talpig vértbe öltözött emberek léptek át. Őket követték a szerényebb páncélzattal rendelkező íjjászok, végül pedig pár tucat mágiahasználó. A király természetesen az első sorokban lovagolt ki, jobbján Verdict, míg balján Cadwill ügetett. A lány már régóta ellopta Derdung szívét, s viszont, ám kapcsolatukat sosem kiáltották ki a nagyvilágnak. A királyi sereg elhagyta a várat, s ellenfelére várt. Bektel főparancsnokának, Verdictnek ekkor ötlete támadt:
- Jó királyom! – kezdte az idős katona – Adj nekem pár tucat kardforgatót, Varesát és Keenumot. Elrejtőzünk és oldalba támadjuk ellenségeinket.
- Legyen! Válaszd ki a katonákat és menjetek!

II. Fejezet: A felismerés

Már javában a következő nap története íródott, amikor apró szemekben elkezdett szemerkélni az eső. Már nem volt messze a királyság az utazóktól, így szaporábbra vették lépteiket. Derdung – gondolván arra, hogy őt bárki felismerheti – még a szokottnál is jobban próbálta takarni arcát. Nem gondolkodtak sokáig, betértek az első fogadóba és kipihenték a hosszú út fáradalmait. Korán reggel Varesa ébresztette a többieket.