VI. fejezet: Vissza a városba

Lendo sebesen repült a Mendengir Királyság felé. Útja során száz meg száz túlvilági lényt hagyott le, de nem törődött velük, csak azzal, hogy minél hamarabb megérkezzen az úticéljához. Bő nyolc óra repülés után repte megtört és inbolyogni kezdett a levegőben. Néhány métert még képes volt a földtől távol eltölteni, ám utána megadta magát a fáradtságnak. Cadwill egyből kiszúrta a zuhanó állatot és odasietett hozzá. A nő kivette a madár karmai közül az üzenetet és megpróbálta megfejteni azt, ameddig a madarat hozzáértőbb emberekre bízta. Az elmosódott írásból csak két szót tudott kivenni: "sokan", illetve "5". Cadwill a számot nem tudta mire vélni, de nem is akarta, bőven elég volt neki az üzenet első része.

V. fejezet: Az ellenség megindult

- Vajon miért játszanak kivárásra? – kérdezte magától Cadwill. Az elmúlt egy hétben sorra annyi katona támadt a város ellen, akiket fél kézzel félre tudtak söpörni. A lány nem értette, hogy miért nem nagyobb had jön ellenük. Mi értelme ennek az egésznek? Bektel is furcsállta a dolgot, de úgy tartotta, hogy ameddig a vár nem esik el, addig nagy gond nem lehet. A távolban újra ellenség tűnt fel és a védők szinte elkeseredve vették tudomásul, hogy ismét egy maroknyi csapat érkezik csupán. Verdict még mindig kiválóan irányította a csapatokat, így természetesen újra diadalt arattak. Egyre több védő kezdett el azon gondolkodni, hogy vajon csak ennyi telik az ellenségtől, vagy valami iszonyatos érkezik a közeljövőben?